A cimbalom története
A „cimbalom” ma két, egymástól részben eltérő fogalomként él a magyar zenei kultúrában: (i) az ütött-húros hangszer (hammered dulcimer) európai történeti típusa, valamint (ii) ennek magyarországi, 19. század végi koncert-hangszerként standardizált változata, a pedálos koncertcimbalom.
A forráskritikai szakirodalom szerint az „ősi, asszír/ perzsa eredet” narratíva erősen túlzó vagy félrevezető: a mai értelemben vett ütött húros cimbalom-típus európai kialakulását inkább a Keleti-Alpok térségéhez és a 15. század közepéhez köti a kutatás, miközben több korai „cymbalum/czimbalmos” említés valószínűleg nem is ezt a hangszert jelöli.
(Brauer-Benke, 2019)
A magyar „reform” lényege a 19. század második felében történt: Schunda Vencel József[2] műhelye a cimbalmot megnövelte, stabilizálta, lábakra állította és 1874-ben pedálos hangtompító mechanikával látta el, ami a koncertpódiumon is kontrollálhatóvá tette a rezonanciát.
(Arcanum, n.d.)
A 20. század elejének másik döntő lépcsője Bohák Lajos (Brauer Benke, 2019) innovációs csomagja: a pedál/hangfogó megbízhatóbb, állíthatóbb lett (ólomsúlyos megoldás helyett acélrugós–szabályozócsavaros rend-szer), a szerkezetet a több tonnás húzóerővel szemben célzottabban mere-vítették és a hangnyílások/akusztikai kialakítás is módosult (a középső lyukcsoport helyett oldalsó hosszú hangrés/nyílás).
A 21. században a fejlesztési irányok nagy része már nem „még nagyobb és hangosabb” (ez közel elérte a fizikailag bejátszható maximumot), hanem hordozhatóság, stabil hangolástartás, színpadi esztétika, speci-alizált tompítás (pl. felső diszkant-tartomány) és akár részleges/valódi elektronizálhatóság.
(Tudás.hu, 2021)
Schunda Vencel József és az első magyar pedálos cimbalom
Konstrukciós alapképlet
és műszaki logika
Schunda jelentősége nem „egy ötlet” (pedál) önmagában, hanem egy koncert-hangszer rendszer összeállítása: nagyobb testméret, stabilabb szerkezet, lábak (színpadi ergonómia) és a hangzás kontrollját szolgáló tompító-mechanika. A Schunda-típus jellegzetes jegyei közé sorolják a pedálos verzió születését az 1870-es években; a tipikus méretekre a szakirodalmi összefoglalók 140/95 cm-es párhuzamos oldalhosszakat és 74 cm-es szár-hosszakat is megadnak (ez ugyan általánosított adat, konkrét példányok ettől eltérhetnek). Egy konkrét, 1880 körüli Schunda-hangszer kereskedelmi leírása például 50×28 inch (kb. 127×71 cm) méretet közöl, ami jól mutatja a korabeli egyedi varianciát és az állapotfüggő interpretációk kockázatát.
(Vintage, n.d.)
A pedálos hangfogó korai megoldása
A szakmai (hangszerkészítő) vizsgasegédletek szerint Schunda 1874-es pedálos tompítója ólomsúlyos, szabályozhatatlan és a pedálrögzítés bonyolultabb, kevésbé üzembiztos (későbbi szemmel). Ez a „kezdeti” megoldás mégis kulcsfontosságú: megteremti a koncertcimbalom normáját, amelyet később Bohákék mechanikailag kiforrottabbá tesznek.
(EMMI, 2021)
Gyártás kezdete, volumen és hatás
Schunda életrajzi forrásai rögzítik, hogy 1856-ban költözik Pestre, 1870-ben átveszi az 1847-ben alapított céget, 1872-ben kiállítja az új típusú cimbal-mot és 1872–1906 között mintegy 10 000 cimbalmot készítenek.
(Arcanum, n.d.)
A hangszer kulturális hatását (koncertpódium, operai-zenekari használat, „magyar zongora” toposz) a történeti és intézményi összefoglalók rendsze-resen hangsúlyozzák; e folyamat emblematikus szereplői között Liszt Ferenc és Erkel Ferenc neve is gyakran megjelenik.
Forráskritikai megjegyzés a „Liszt–Schunda 1874-es bemutató” toposzról: A kutatás külön figyelmeztet arra, hogy a Schunda-cég kiadványaiban terjedhetett el az a (népszerű) narratíva, miszerint Liszt már 1874-ben, nagy hazai művészkörrel együtt látogatott Schundához a pedál-cimbalom bemutatójára; a forráskritikai elemzés szerint Liszt nem 1874-ben, hanem nagy valószínűséggel 1875-ben kereste fel Schundát e tárgyban és az 1874-re datált „közös fotó” vélhetően későbbi, montírozott/retusált (akár 1898–1906 közé tehető) kompozit.
(Brauer-Benke, 2019)
Bohák Lajos
és a Bohák-rendszer
Műhely, időrend, fejlesztési célok
Bohák szerepe – a Schunda-féle „alapképlet” után – a tartósság, hang-terjedelem, akusztikai kibontás és pedálmegbízhatóság felől írható le. A szakmai tradíció szerint Bohák 1921-ben önállósodik és a műhelyét a budapesti Baross utca 63. szám alatt rendezi be.
(Kovacscimbalom, n.d.)
A fejlesztések részben szabadalmi leírásokban is nyomon követhetők, ami különösen értékes, mert műszaki problémára adott (korabeli) mérnöki választ dokumentál.
(Hungaricana, n.d.)
Pedálrendszer: Schunda → Bohák minőségi ugrása
A hangszerkészítői vizsgavázlat – gyakorlati tapasztalatokra építve – explicit különbséget tesz a Schunda és Bohák hangfogó mechanikája között: Schunda (1874) = ólomsúlyos, nem (vagy alig) szabályozható tompítás; Bohák (kb. 1900–1905) = acélrugós, szabályozócsavaros, kiegyenlítettebb és megbízhatóbb tompítás, egyszerűbb pedálrögzítés.
(EMMI, 2021)
Szabadalmi „Bohák-problématérkép”: hangolástartás, tőke-deformáció, hangnyílások
A 97307. lajstromszámú szabadalom (bejelentés: 1928.03.16.; megjelent: 1929.09.02.) a cimbalom „gyakori elhangolódásának” fő okát abban látja, hogy a hangtőke felső rétegei a húrozat rendkívüli húzóereje miatt idővel elhúzódnak, deformálódnak; a javasolt megoldás a hangtőke legfelső szélének vasszerkezettel történő megtámasztása és a húrnyereg alacsonyabb kialakítása.
(Hungaricana, n.d.)
Ugyanez a leírás akusztikai–szerkezeti változtatást is rögzít: a korábbi középső lyukak helyett a hangzó-
tábla két oldalán hosszú hangrés (több cm szélességű nyílás) kialakítását említi, valamint a hangzótábla korlá-tozottabb rögzítését a szabadabb rezgés érdekében.
(Hungaricana, n.d.)
Ezt a konstrukciós irányt egy későbbi (1975-ös) magyar szabadalmi leírás történeti összegzése is vissza-igazolja: Bohák a Schunda-féle négy lyuk-csoportot megszünteti és két oldalt hagy nyílást a tőkék és a haslemez között, továbbá módosítja a tőkekitámasztás vas-szerkezetét.
(Hungaricana, n.d.)
Húr- és tőkegeometria: „beugrós” kiosztás és hangterjedelem
A hangszerkészítői tananyag konkrét, mérhető különb-ségeket ad meg Schunda és Bohák között. Eszerint: Schunda = egyszerű, párhuzamos szögkiosztás; Bohák = „beugrós” kiosztás (minden második hanghoz tartozó szögcsoport fél sorral beljebb tolása), ami a húrkórusok távolságát és a tőkék geometriáját is érinti. (EMMI, 2021) Ugyanitt (szakmai „vázlat-ként”) szerepel a hangterjedelem különbsége is: Schunda kb. 4 és fél oktáv (D–e3), Bohák kb. 4 és 3/4 oktáv (C–a3). A „4 és 3/4 oktávos koncert-cimbalom végleges formáját” a Szabó (2021) doktori munkája kifejezetten 1928-hoz köti (Bohák továbbfejlesztése).
Mai magyar cimbalomkészítők
Nagy Ákos
Műhely és szakmai szerep. Ferencvárosi (IX. kerületi) műhelyben dolgozó budapesti mesterként több forrás is említi; a hangszerész-képzésben oktatóként is jelen van és műhelye látogatható szakmai programokban
is szerepel.
(Origo, 2008)
Készítési elvek és anyaglogika.
A nyilatkozatai alapján kulcselv az egyedi, „névre szóló” készítés (nem sorozatgyártás), a hangszer színpadképi illesztése (különösen reprezentatív intézményeknél), illetve a szerkezeti teherbírás elsődlegessége a hangzás mellett (több mint 12 tonnás feszítőerő, ~80–100 éves várható élettartam mint nagyságrend). [36]
Az anyaghasználatról szakmai portréban részletes (faanyag-funkcióhoz kötött) leírás olvasható: a statikai részek keményfából (pl. bükk), az akusztikai részek lucfenyőből/juharból, az esztétikai elemek gyakran gyümölcsfából; a faanyag több éves (akár 7–10 év) szárítása kiemelt.
(Vágtázó népek hangszere, 2018)
Modellek és műszaki adatok
Műhely és szakmai szerep. Ferencvárosi (IX. kerületi) műhelyben dolgozó budapesti mesterként több forrás is említi; a hangszerész képzésben oktatóként is jelen van és műhelye látogatható szakmai programokban
is szerepel.
(Origo, 2008)
Készítési elvek és anyaglogika
A hozzá kötött (de jelenleg korlátozottan elérhető) műhelyoldalak keresőkivonatai alapján a koncertcim-balom tipikus paraméterei: 4 és 3/4 oktáv hangterje-delem, 80–95 kg tömeg, kb. 145×80 cm méret; kisebb (kiscimbalom) változatnál 4 és 1/4 oktáv, max. 45 kg, max. 120×66 cm; asztali cimbalomnál max. 20 kg és max. 95×50 cm.
Ismert hangszerek/előadók. A Müpa saját koncertcim-balmát ő készítette; a hangszer hangját és kiegyenlített regisztereit Lukács Miklós nyilvánosan méltatta, és szak-
véleményezőként is részt vett a projektben.
(Papageno, 2020)
A Müpa-hangszer paramétereit interjúk konkrétan közlik: közel 1,5 m szélesség, ~100 kg, speciális hangtompító szerkezet, 4 és 3/4 oktáv hangterjedelem; és az is elhangzik, hogy a konstrukció Bohák alapelvekre épül, miközben a mai fejlesztési irány a könnyítés.
(Tudás.hu, 2021)
Nagy a nyilatkozatai szerint hazai művészekkel és együttesekkel is dolgozik, többek között Száz Tagú Cigányzeneka és Magyar Állami Népi Együttes számára is készített/dolgozott hangszereken.
(Librarius, 2016)
Kovács Balázs
Konstrukciós alapképlet
és műszaki logika
Életrajzi vázlat és műhely. Kovács a saját szakmai bemutatásában azt írja, hogy a Liszt Ferenc Zene-művészeti Egyetem hangszerészképzésének (Music Training School) elvégzése után (1993) a Kozmosz Ipari Szövetkezet javítóműhelyében dolgozott; 2006-ban átvette a cimbalom-műhely vezetését Opera Pianoroom keretében (a Kozmosz névátvételével), 2007-ben mester-vizsgát tett, 2018 óta önállóan dolgozik. A műhely-címként ugyanitt 1183, Budapest, Martinovics tér 14. szerepel.
(Kovacscimbalom, n.d.)
Készítési elvek és „hagyomány–innováció” narratíva.
Saját értelmezése szerint a mai cimbalmok a Bohák-innovációkhoz igazodó alapokon készülnek és a 20. század második felében Jancsó István tradícióőrző–fejlesztő szerepe is meghatározó volt.
(Kovacscimbalom, n.d.)
Modellek és műszaki adatok (publikált).
Kovács több koncertcimbalom-variánst nevez meg, amelyekhez alapadatokat is közöl:
- A/1 „sima rámás” koncertcimbalom: kromatikus basszushúrozat C basszustól A diszkantig, (4 és 3/4 oktáv), zártfenekű kivitel, tömeg 95–100 kg.
- „szögletes sarkú”, könnyített változat: C basszustól G diszkantig, (szintén 4 és 3/4 oktávként megadva), tömeg 60–65 kg.
- „felső hangfogó rendszerrel” ellátott koncertcimbalom: a felső diszkant hangok tompítása; igény szerint hosszabbított pedállal.
- faragott (A/4) kivitel: hangterjedelem C basszustól A diszkantig, tömeg 95–100 kg.
Ismert intézményi jelenlét. A saját referencialistáján a „új hangszerek” és „felújítások” között többek között a Liszt Ferenc Zeneakadémiát, budapesti zeneiskolákat, a Hagyományok Háza intézményt, valamint
a (budapesti) operát és rádiót is említi; továbbá több országba történő szállításról számol be.
Analitikus szintézis: mit „tud” a Bohák-rendszer, amit Schunda még csak elkezdett
A Schunda-féle reformot érdemes úgy felfogni, mint egy funkcionális áttörést: a cimbalom a pedálos tompítással és megnövelt, stabilabb testtel olyan „hangzás-kontroll” képességet kap, amely koncepciószinten párhuzamos a zongora csillapító rendszerével (még ha mechanikailag nem is azonos).
A Bohák-féle (és Bohák után standardizálódó) korszak ezzel szemben megbízhatósági és mérnöki optimalizáció: a több tonnás húzóerőből következő legkritikusabb pontok (tőke felső éle, húrnyereg-megtámasztás távolság, hangnyílások és merevítővas kompatibilitása) célzott újra-tervezését látjuk. Ez a dimenzió a szabadalmi leírásokban kivételesen tisztán olvasható.
A mai mesterek (Nagy, Kovács) pedig a Bohák-örökséget a 21. századi használati környezethez illesztik: intézményi hangszerek esetén színpadi esztétika és „prémium” hangkép, mobilitás esetén tömegcsökkentés és specializált tompítás; emellett felmerül az elektronizálás mint új irány, ami már nem a 19–20. századi „hangosabb akusztikus hangszer”
logikáját követi.
Források
HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet kiadvány: forráskritikai elemzés a cimbalom „őstörténetéről” és Schunda-mítoszokról Hangszerkészítői vizsgasegédlet (cimbalom szakirány): Schunda vs Bohák pedál- és konstrukciós különbségek (ólomsúlyos vs rugós–állítható; hangterjedelem; szögkiosztás)
Szabadalmi leírás: Bohák Lajos (97307, 1929) – tőkemerevítés és hangnyílás-koncepció
Szabadalmi leírás: Fémtőkés cimbalom (171270, 1975/1978) – történeti összegzés Bohák változtatásairól és a 10–12 tonnás terhelési problémáról
A PRÍMCIMBALMOZÁS ERDÉLYBEN: Szabó Dániel doktori munka
Schunda életrajzi alapadatok és gyártási volumen (1872–1906: ~10 000 cimbalom): Magyar életrajzi lexikon (Arcanum)
Nagy Ákos interjú (Müpa-cimbalom: 133 húr, >12 tonna feszítőerő, 4 és 3/4 oktáv; egyedi gyártás)
Nagy Ákos és a Müpa cimbalmának műszaki paraméterei + könnyített 60 kg-os koncepció: Tudás.hu interjú.
https://vintage-instruments.com/shop/historical/dulcimers/v-schunda-cimbalom-c-1880-budapest-hungary/
https://faipar.hu/cikkek/portre/8794/vagtazo-nepek-hangszere
https://www.origo.hu/itthon/2008/06/zenesz-es-hangszerkeszito-a-cimbalom-muveszeterol-a-zeneakademiai-avato-utan?page=2
A zenészeknek vízióik vannak: Nagy Ákos interjú
https://kovacscimbalom.hu/en/home/https://kovacscimbalom.hu/en/home/
https://epa.oszk.hu/02700/02729/00018/pdf/EPA02729_bohemia_2024-2025_melleklet2.pdf